Vendéglátás és turizmus határtalanul - kisfilm

Receptkönyv és tanulmány

Az alábbi linken megtekinthető a közösen elkészített ételek receptjeiből készült receptkönyv, valamint a Debrecen és Nagyvárad nevezetességeit bemutató tanulmány:
Receptkönyv és tanulmány

Határtalanul! bemutató előadás

2014. április 28-án a bemutató órán alkalmunk volt arra, hogy iskolánk vendéglátást tanuló alsóbb éves diákjainak élménybeszámolót tartsunk, s elmondhassuk mit tanultunk a pályázat jóvoltából. Az óra elején levetítettük a „Vendéglátás és turizmus határtalanul” pályázat célkitűzéseiről szóló bemutatót, majd a két utazás helyszíneit, programjait bemutató videót is.  Ennek segítségével meséltünk az élményeinkről, Erdély szépséges tájairól, városairól, a testvériskolánkban folyó szakmai képzésről, az ott tanuló diákok vendégszeretetéről. Beszámoltunk a Kis szent Teréz Gyermekotthonban tett látogatásunkról, az ajándékozás öröméről. Bemutattuk azt a promóciós anyagot, amely tartalmazta Debrecen és Nagyvárad látnivalóit, s azoknak az ételeknek és süteményeknek a receptjeit is, amelyet a közös főzési gyakorlat alkalmával elkészítettünk. Válaszoltunk a kérdésekre, s javasoltuk olvassák el a Hajdú-Bihari naplóban május 8-án megjelent cikket, valamint az iskolai honlapon található szöveges és képes beszámolót, blogot.

Határtalanul! értékelő óra

Izgatottan vártuk az újabb találkozást, amelyre 2014. április 24-én az értékelő órán került sor. Az óra elején levetítettük a „Vendéglátás és turizmus határtalanul” pályázat célkitűzéseiről szóló bemutatót, majd a két utazás felejthetetlen pillanatait, helyszíneit bemutató videót. Ennek segítségével újra átéltük a két utazás izgalmait, élményeit, majd minden diák elmesélte a legpozitívabb és legnegatívabb élményét, milyen szakmai fogásokra tett szert a felszolgálás, cukrászat vagy a gasztronómia terén. Rengeteg ismerettel lettünk gazdagabbak, amelyeket a szakmai elméleti és gyakorlati órákon is kamatoztatni tudtunk. Tanáraink értékelték teljesítményünket osztályzatokkal is. A Kis szent Teréz Gyermekotthon lakóinak hálás tekintete, a nagyváradi diákok vendégszeretete, bennünket is megindított. Amit előkészítő órán hallottunk Erdély természeti szépségeiről, gazdag népművészetéről, saját szemünkkel is megtapasztalhattuk. Nagyváradi barátaink segítségével belepillanthattunk az erdélyi gasztronómiába. Óra végén megkaptuk azt a promóciós anyagot, amely tartalmazta Debrecen és Nagyvárad látnivalóit, s azoknak az ételeknek és süteményeknek a receptjeit is, amelyet a közös főzési gyakorlat alkalmával elkészítettünk. A pályázat célkitűzései teljesültek, hiszen barátságok születtek a határon innen- és túl élő vendéglátós diákok között. Örülünk, hogy részt vehettünk a Határtalanul programban. Úgy érezzük, hogy az erdélyi magyar diákokkal összetartozunk, egy nyelven beszélünk, s egy szakmát tanulunk.

 

Második utazás - 3. nap

Az előző nap esti programja és az egész napos séta alaposan elfárasztott bennünket. Reggel fél hétkor kellett kelnünk, hogy időben reggelizzünk, és indulhassunk, hiszen még hosszú út várt ránk.  Az ébredés nagyon lassan ment. Többször is végig kellett járni a szobákat, mire mindenki talpra állt, összepakolt és elindult.

  Az ebédlőben svédasztal fogadott bennünket tejjel, teával, csokoládés müzlivel, dzsemmel, sajttal, vajjal, felvágottakkal és paprikával. Jóízűen reggeliztünk, majd bepakoltunk a buszba, és indultunk Tordára. Az idegenvezetőnk az egyetemi évei után itt, pontosabban a sóbánya területén kapott munkát. A különleges bánya sorsa szívügye. Nagy szeretettel beszélt róla már előző nap is, ezért kíváncsian vártuk a látogatást, és nem csalódtunk, mert valóban különleges. 

  A bányában régen volt  sókitermelés, de később ez megszűnt, jelenleg kizárólag  turisztikai, gyógy- és rekreációs központként működik. Erről magunk is megbizonyosodtunk. A nap során egyre nagyobb tömeg lépett be az épületbe. Sok gyerekkel jött a szülő, és felnőtteket is hoztak a fiatalok több esetben kerekes székkel, hogy a bánya különleges klímája  gyógyítsa, regenerálja a szervezetüket.

Többen kipróbáltuk az óriáskereket, és a csónakázó tóhoz is odamerészkedtünk. Egyszerre három fő ülhetett be a csónakba. Az olykor felcsobbanó víz nagy mennyiségű sót tartalmaz. Egyesek biliárdoztak vagy kugliztak, így töltötték az idejüket. Tudtunk vásárolni is egy keveset. Akinek mégsem sikerült ajándékot választani, a belvárosban nézett be néhány üzletbe. Ekkor szereztük be a délutáni és az esti utazáshoz szükséges ennivalót és ásványvizet is.  

  A város központjában ebédeltünk. A csorba leves tavaszi változatát kaptuk, majd párizsi szelet következett krumpli körettel és fejes káposztából készült salátával. Az ebéd elfogyasztása után indultunk tovább Torockóra. Útközben betértünk a Tordai - hasadék bevezető szakaszához.

 

Mivel előző éjszaka esett az eső, az idegenvezető tanácsát követve csak nézelődtünk, miközben meghallgattuk a szakadékról szóló mondát. Ezután Székelykő története következett, mivel ott voltunk a hatalmas kőoszlop közelében. Az idegenvezetőnek sikerült elhitetnie egyesekkel, hogy mindent hátra hagyva megmásszuk a hegyet, de hamarosan felmértük, hogy az legalább három órát venne igénybe, és biztosító eszközök nélkül veszélyes lenne elindulni. Torockó főterén megcsodáltuk a viszonylag egységes stílusban épült lakóházakat, az erdélyi népi építészet megőrzött tárgyait.

  Ellátogattunk a község egyetlen működő vízimalmához. Az alacsony vízállás miatt sajnos éppen csak megfordultak a lapátok. A malmot bemutató néni nagy élvezettel mesélt az őrlésről, és mutatott meg mindent. A malom után megnéztük a főtéri itatót, majd bementünk a település védőfallal körbevont unitárius templomába. Itt láthattunk egy képet a vallásszabadság kihirdetésének történelmi pillanatáról.

 

  Végül felkerestük a Böjte Csaba segítségével létrehozott Szent Teréz Gyermekotthon lakóit, hogy az ott élő gyerekek számára átadjuk az itthonról vitt, illetve a Nagyváradon összegyűjtött adományokat .

 

A  gyermekek nem tudták, mikor érkezünk, hogy ne bolygassuk meg a napirendjüket. Mikor megpillantottak bennünket a rengeteg ajándékkal, odajöttek hozzánk, és kísértek bennünket a veteményes kertbe, majd a saját szobájukba. Először Lilla néni olvasta fel a nagyváradi gyerekek kísérőlevelét, majd Gál Richárd, a DÖK elnöke adta át a keris diákok által felajánlott pénzadományt. Ezután szintén Ricsi vezetésével elénekeltük a Székely himnuszt. Meghatóan szép volt. Örültünk, hogy segíthettünk, ugyanis megtudtuk, hogy az otthon kizárólag adományokból tartja fent magát.

Azt is megtudtuk, hogy a gyerekek zöme nem árva, hanem nagyon nehéz sorsú gyerek, akiket a szüleik anyagi gondok miatt nem tudnak felnevelni. 18 éves korukig maradhatnak itt. Addig családtagként kezelik őket.

  Késő délután volt, amikor elbúcsúztunk az idegenvezetőtől, akit mindannyian megkedveltünk. Mielőtt elváltunk, megkérdezte, tudjuk-e, mi a székely ember kedvenc energiaitala. Kíváncsian vártuk, milyen turpissággal áll elő, mire mosolyogva így válaszolt:     - Tényleg nem tudjátok? Hát a „kútból”. Ezen persze mindannyian derültünk.

  A hazafelé vezető út kellemes volt, jó tempóban haladtunk. Ahogy közeledtünk a magyar határhoz, értékeltük a három nap eseményeit, megdicsértük azokat, aki mindenben készségesen és precízen részt vettek, és elősegítették, hogy a 35 fős csoport együtt mozogjon a határainkon túl töltött idő alatt. Elfáradtunk, de tudtuk, hogy másnap vár ránk az iskola, ezért mindenki igyekezett hazajutni, hogy a lehetőségekhez mérten pihenjen.

   A kirándulás eredményes és tartalmas volt. Személyesen láttuk, tapasztaltuk, hogy a történelem miként befolyásolta a magyarság sorsát. Ugyanakkor arról is megbizonyosodtunk, hogy közel egy évszázaddal a trianoni döntés után a magukat magyarnak valló emberek anyanyelvüket tökéletesen megőrizve ugyanolyan szeretettel fogadnak bennünket, és úgy gondoskodnak rólunk, mintha a közvetlen szomszédságunkban élnének.

   Kölcsönösen éreztük, hogy összetartozunk! 

   A frissen szerzett élmények minden bizonnyal maradandó emlékek lesznek, és arra ösztönzik majd a csoport tagjait, hogy alkalom adtán visszatérjenek a most megismert helyszínekre, idővel pedig  saját családtagjaikkal is megismertessék a vitathatatlanul csodás  Erdélyt, az ott élő honfitársainkat.  

Második utazás - 2. nap

  Egy bőséges és finom reggeli után elbúcsúztunk a nagyváradi vendéglátóktól, és egészen a festői szépségű Király - hágóig mentünk. Itt megálltunk, hogy mindenki kedvére gyönyörködhessen a festői szépségű tájban. Aki először járt erre, folyamatosan fotózott, hiszen a mi síksághoz szokott szemünk számára ez a vidék a természet különleges csodája.

  Miután megcsodáltuk a számunkra különlegesen szép hegyvidéket, tovább utaztunk Csucsára. Megállás előtt röviden felelevenítettük, amit iskolás éveink alatt hallottunk és tanultunk Ady Endréről és a költő Csinszkával kötött házasságáról. Ezután megtekintettük a Boncza-kastélyt és a park területén található nevezetességeket.

Út közben láttuk a körösfői híres kirakodó vásárt, ahol a helyi emberek által készített tárgyakat: az asszonyok varrottasait és a férfiak fafaragásait kínálja a falu apraja-nagyja.

  Innen Kolozsvárra vezetett utunk, ahol az unitárius egyház bentlakásos intézményében szálltunk meg. Miután elhelyezkedtünk, ebédelni mentünk egy pizzázóba, ahol mindenki kedve szerint rendelhetett magának különböző ízesítésű pizzát. Itt már várt ránk a csoport fogadott idegenvezetője, egy szimpatikus fiatalember. 

  Elindultunk a város központjába, majd a  Házsongárdi temetőbe, amiről megtudtuk, hogy tipikusan magyar temetkezési hely. Itt az idegenvezető elkísért bennünket azokhoz a sírokhoz, ahol általunk is ismert személyek földi maradványai kaptak nyughelyet. Megálltunk és virágot helyeztünk el többek között Reményik Sándor, Kós Károly, Dsida Jenő, Apáczai Csere János és Brassai Sámuel sírjánál.

Ezután elsétáltunk a város központjába, a történelmi belvárosba, ahol megtekintettük többek között a Sárkányölő Szentgyörgy szobrot, a rekonstrukció alatt álló Farkas utcai templomot, a Babes - Bólyai Egyetem épületét, majd a Főtéren álló Mátyás király lovas szobrot, a Szent Mihály templomot és Mátyás király szülőházát.

 A nap végére elfáradtunk, de újra értékes tudnivalókkal lettünk gazdagabbak. Vacsorát a szálláshelyen kaptunk.   Este tettünk még egy sétát a városban. Felmentünk a 405 méter magasan fekvő Fellegvárba, hogy lássuk a kivilágított Kolozsvárt fentről is.
Ezután a társaság nagyobbik fele az idegenvezetővel együtt még ellátogatott egy szórakozóhelyre, ahol mindenki kedvére szórakozhatott.  A nap végére újra értékes tudnivalókkal lettünk gazdagabbak.

Második utazás - 1. nap

2014. április 11-én indultunk reggel hat órakor az iskola elől. Autóbusz jött értünk. Az első dolgunk az volt, hogy bepakoltuk azokat az adományokat, amelyeket egy Torockóban működő árvaház lakóinak szántunk. Hála a sok jóérzésű diáktársunknak és tanárainknak, sőt az iskola dolgozóinak, sok minden összegyűlt: könyvek, DVD-k, játékok, édesség, ruhanemű, tartós élelmiszerek és némi készpénz. Elindultunk.

  Utunk első állomása Nagyvárad volt, hiszen itt tanulnak a testvériskolánk tanulói. Az út nem hosszú, két órán belül ott is voltunk. A barátaink izgatottan vártak minket. Többségükkel a tankonyhán találkoztunk, ahol egy gyors átöltözés után már készítettük is a finom ebédet.

A lányok padlizsánkrémet kevertek, amit később nagyon ízlésesen, paradicsom kosárban tálalva szolgáltak fel előételként a pincérek.

A főétel első fogása húsgombóccal készült csorbaleves volt. Ezután sült csirkemellet kaptunk barnamártás öntettel és rizottóval.

  Vendégváró sós sütemények is kerültek az asztalra: húsos táska, túrós pogácsa, medvehagymával ízesített túrós pogácsa. A desszert is igazán változatos volt. Készült: áfonyás-meggyes pite, cukros tejföllel kínált túrófánk (papanasi) és csöröge.

A menüsort a vendéglátó nagyváradi pincér tanulók szolgálták fel nagyon kedvesen, készségesen.  

  Amíg a szakács és a cukrász tanulók a konyhán dolgoztak, a pincér tanulók a díszterítés kellékeivel, az ízléses terítés apró fogásaival ismerkedtek. Ötleteket adtak egymásnak. A cél az volt, hogy minél színesebb, ízlésesebb legyen egy-egy asztal.

  A finom és bőséges ebéd után városnézés volt a program, amelyre a helyi diákok készültek rövid ismertetőkkel. A programot megzavarta, hogy elkezdett esni az eső. A csoport többsége megfogadta a szervezők tanácsát, és hozott magával esőköpenyt vagy esernyőt, így eszünkbe sem jutott, hogy mellőzzük a programot. Megtekintettük a belváros legszebb nevezetességeit. Láttuk többek között a római katolikus székesegyházat, a Püspöki Palotát, végigsétáltunk a kanonoksoron, végighaladtunk a Fekete Sas Palota belső udvarában, sétáltunk a Petőfi parkban, láttuk az EMKE kávézót, ahol Ady Endre megismerkedett Lédával, és elsétáltunk a várhoz, ahol a rekonstrukciós munkálatok még néhány évig eltartanak.

Séta közben az idő is jobbra fordult, sőt, mire végigjártuk a nevezetességeket, a nap is kisütött. A következő programhoz előállt a buszunk, mert indultunk Félix fürdőre, ami Váradtól időben kb. 30 percre található. A fürdő parkjában sétálva megcsodáltuk a gyönyörű tavi tündérrózsákat. Ez mindenkinek nagyon tetszett. Többen közülünk most látták ezt a nagyon szép növényt először.

Az út végén fáradtan indultunk haza, ahol már finom vacsora várt bennünket. Ismét helyi specialitás volt, az ún. „mici” tavaszi salátával és mustárral. Nagyon ízletes volt. Este a kevésbé fáradt lányok és fiúk együtt buliztak a nagyváradi diákokkal.