Vendéglátás és turizmus határtalanul
2014. május 29., csütörtök
Receptkönyv és tanulmány
Az alábbi linken megtekinthető a közösen elkészített ételek receptjeiből készült receptkönyv, valamint a Debrecen és Nagyvárad nevezetességeit bemutató tanulmány:
Receptkönyv és tanulmány
Receptkönyv és tanulmány
2014. április 28., hétfő
Határtalanul! bemutató előadás
2014. április 28-án a bemutató órán
alkalmunk volt arra, hogy iskolánk vendéglátást tanuló alsóbb éves diákjainak
élménybeszámolót tartsunk, s elmondhassuk mit tanultunk a pályázat jóvoltából. Az
óra elején levetítettük a „Vendéglátás és turizmus határtalanul” pályázat
célkitűzéseiről szóló bemutatót, majd a két utazás helyszíneit, programjait bemutató
videót is. Ennek segítségével meséltünk
az élményeinkről, Erdély szépséges tájairól, városairól, a testvériskolánkban
folyó szakmai képzésről, az ott tanuló diákok vendégszeretetéről. Beszámoltunk
a Kis szent Teréz Gyermekotthonban tett látogatásunkról, az ajándékozás
öröméről. Bemutattuk azt a promóciós anyagot, amely tartalmazta Debrecen és
Nagyvárad látnivalóit, s azoknak az ételeknek és süteményeknek a receptjeit is,
amelyet a közös főzési gyakorlat alkalmával elkészítettünk. Válaszoltunk a
kérdésekre, s javasoltuk olvassák el a Hajdú-Bihari naplóban május 8-án
megjelent cikket, valamint az iskolai honlapon található szöveges és képes
beszámolót, blogot.
2014. április 24., csütörtök
Határtalanul! értékelő óra
Izgatottan vártuk az újabb találkozást, amelyre 2014. április 24-én az értékelő órán került sor. Az óra elején levetítettük a „Vendéglátás és turizmus határtalanul” pályázat célkitűzéseiről szóló bemutatót, majd a két utazás felejthetetlen pillanatait, helyszíneit bemutató videót. Ennek segítségével újra átéltük a két utazás izgalmait, élményeit, majd minden diák elmesélte a legpozitívabb és legnegatívabb élményét, milyen szakmai fogásokra tett szert a felszolgálás, cukrászat vagy a gasztronómia terén. Rengeteg ismerettel lettünk gazdagabbak, amelyeket a szakmai elméleti és gyakorlati órákon is kamatoztatni tudtunk. Tanáraink értékelték teljesítményünket osztályzatokkal is. A Kis szent Teréz Gyermekotthon lakóinak hálás tekintete, a nagyváradi diákok vendégszeretete, bennünket is megindított. Amit előkészítő órán hallottunk Erdély természeti szépségeiről, gazdag népművészetéről, saját szemünkkel is megtapasztalhattuk. Nagyváradi barátaink segítségével belepillanthattunk az erdélyi gasztronómiába. Óra végén megkaptuk azt a promóciós anyagot, amely tartalmazta Debrecen és Nagyvárad látnivalóit, s azoknak az ételeknek és süteményeknek a receptjeit is, amelyet a közös főzési gyakorlat alkalmával elkészítettünk. A pályázat célkitűzései teljesültek, hiszen barátságok születtek a határon innen- és túl élő vendéglátós diákok között. Örülünk, hogy részt vehettünk a Határtalanul programban. Úgy érezzük, hogy az erdélyi magyar diákokkal összetartozunk, egy nyelven beszélünk, s egy szakmát tanulunk.
2014. április 13., vasárnap
Második utazás - 3. nap
Az előző nap esti programja és
az egész napos séta alaposan elfárasztott bennünket. Reggel fél hétkor kellett
kelnünk, hogy időben reggelizzünk, és indulhassunk, hiszen még hosszú út várt ránk. Az ébredés nagyon lassan ment. Többször is
végig kellett járni a szobákat, mire mindenki talpra állt, összepakolt és
elindult.
Az
ebédlőben svédasztal fogadott bennünket tejjel, teával, csokoládés müzlivel,
dzsemmel, sajttal, vajjal, felvágottakkal és paprikával. Jóízűen reggeliztünk,
majd bepakoltunk a buszba, és indultunk Tordára. Az idegenvezetőnk az egyetemi
évei után itt, pontosabban a sóbánya területén kapott munkát. A különleges
bánya sorsa szívügye. Nagy szeretettel beszélt róla már előző nap is, ezért
kíváncsian vártuk a látogatást, és nem csalódtunk, mert valóban különleges.
A bányában régen volt sókitermelés, de később ez megszűnt, jelenleg kizárólag turisztikai, gyógy- és rekreációs központként működik. Erről magunk is megbizonyosodtunk. A nap során egyre nagyobb tömeg lépett be az épületbe. Sok gyerekkel jött a szülő, és felnőtteket is hoztak a fiatalok több esetben kerekes székkel, hogy a bánya különleges klímája gyógyítsa, regenerálja a szervezetüket.
Többen kipróbáltuk az óriáskereket, és a csónakázó tóhoz is odamerészkedtünk. Egyszerre három fő ülhetett be a csónakba. Az olykor felcsobbanó víz nagy mennyiségű sót tartalmaz. Egyesek biliárdoztak vagy kugliztak, így töltötték az idejüket. Tudtunk vásárolni is egy keveset. Akinek mégsem sikerült ajándékot választani, a belvárosban nézett be néhány üzletbe. Ekkor szereztük be a délutáni és az esti utazáshoz szükséges ennivalót és ásványvizet is.
A város
központjában ebédeltünk. A csorba leves tavaszi változatát kaptuk, majd párizsi
szelet következett krumpli körettel és fejes káposztából készült salátával. Az
ebéd elfogyasztása után indultunk tovább Torockóra. Útközben betértünk a Tordai
- hasadék bevezető szakaszához.
Mivel előző éjszaka esett az eső, az idegenvezető tanácsát követve csak nézelődtünk, miközben meghallgattuk a szakadékról szóló mondát. Ezután Székelykő története következett, mivel ott voltunk a hatalmas kőoszlop közelében. Az idegenvezetőnek sikerült elhitetnie egyesekkel, hogy mindent hátra hagyva megmásszuk a hegyet, de hamarosan felmértük, hogy az legalább három órát venne igénybe, és biztosító eszközök nélkül veszélyes lenne elindulni. Torockó főterén megcsodáltuk a viszonylag egységes stílusban épült lakóházakat, az erdélyi népi építészet megőrzött tárgyait.
Mivel előző éjszaka esett az eső, az idegenvezető tanácsát követve csak nézelődtünk, miközben meghallgattuk a szakadékról szóló mondát. Ezután Székelykő története következett, mivel ott voltunk a hatalmas kőoszlop közelében. Az idegenvezetőnek sikerült elhitetnie egyesekkel, hogy mindent hátra hagyva megmásszuk a hegyet, de hamarosan felmértük, hogy az legalább három órát venne igénybe, és biztosító eszközök nélkül veszélyes lenne elindulni. Torockó főterén megcsodáltuk a viszonylag egységes stílusban épült lakóházakat, az erdélyi népi építészet megőrzött tárgyait.
Ellátogattunk a község egyetlen működő
vízimalmához. Az alacsony vízállás miatt sajnos éppen csak megfordultak a
lapátok. A malmot bemutató néni nagy élvezettel mesélt az őrlésről, és mutatott
meg mindent. A malom után megnéztük a főtéri itatót, majd bementünk a település
védőfallal körbevont unitárius templomába. Itt láthattunk egy képet a
vallásszabadság kihirdetésének történelmi pillanatáról.
Végül
felkerestük a Böjte Csaba segítségével létrehozott Szent Teréz Gyermekotthon
lakóit, hogy az ott élő gyerekek számára átadjuk az itthonról vitt, illetve a
Nagyváradon összegyűjtött adományokat .
A
gyermekek nem tudták, mikor érkezünk, hogy ne bolygassuk meg a
napirendjüket. Mikor megpillantottak bennünket a rengeteg ajándékkal, odajöttek
hozzánk, és kísértek bennünket a veteményes kertbe, majd a saját szobájukba.
Először Lilla néni olvasta fel a nagyváradi gyerekek kísérőlevelét, majd Gál
Richárd, a DÖK elnöke adta át a keris diákok által felajánlott pénzadományt.
Ezután szintén Ricsi vezetésével elénekeltük a Székely himnuszt. Meghatóan szép
volt. Örültünk, hogy segíthettünk, ugyanis megtudtuk, hogy az otthon kizárólag
adományokból tartja fent magát.
Azt is megtudtuk, hogy a gyerekek zöme nem
árva, hanem nagyon nehéz sorsú gyerek, akiket a szüleik anyagi gondok miatt nem
tudnak felnevelni. 18 éves korukig maradhatnak itt. Addig családtagként kezelik
őket.
Késő délután volt, amikor elbúcsúztunk az
idegenvezetőtől, akit mindannyian megkedveltünk. Mielőtt elváltunk,
megkérdezte, tudjuk-e, mi a székely ember kedvenc energiaitala. Kíváncsian
vártuk, milyen turpissággal áll elő, mire mosolyogva így válaszolt: - Tényleg nem tudjátok? Hát a „kútból”.
Ezen persze mindannyian derültünk.
A hazafelé vezető út kellemes volt, jó tempóban
haladtunk. Ahogy közeledtünk a magyar határhoz, értékeltük a három nap
eseményeit, megdicsértük azokat, aki mindenben készségesen és precízen részt
vettek, és elősegítették, hogy a 35 fős csoport együtt mozogjon a határainkon
túl töltött idő alatt. Elfáradtunk, de tudtuk, hogy másnap vár ránk az iskola,
ezért mindenki igyekezett hazajutni, hogy a lehetőségekhez mérten pihenjen.
A
kirándulás eredményes és tartalmas volt. Személyesen láttuk, tapasztaltuk, hogy
a történelem miként befolyásolta a magyarság sorsát. Ugyanakkor arról is
megbizonyosodtunk, hogy közel egy évszázaddal a trianoni döntés után a magukat
magyarnak valló emberek anyanyelvüket tökéletesen megőrizve ugyanolyan
szeretettel fogadnak bennünket, és úgy gondoskodnak rólunk, mintha a közvetlen
szomszédságunkban élnének.
Kölcsönösen éreztük, hogy összetartozunk!
A
frissen szerzett élmények minden bizonnyal maradandó emlékek lesznek, és arra
ösztönzik majd a csoport tagjait, hogy alkalom adtán visszatérjenek a most
megismert helyszínekre, idővel pedig
saját családtagjaikkal is megismertessék a vitathatatlanul csodás Erdélyt, az ott élő honfitársainkat.
2014. április 12., szombat
Második utazás - 2. nap
Egy bőséges és finom reggeli
után elbúcsúztunk a nagyváradi vendéglátóktól, és egészen a festői szépségű
Király - hágóig mentünk. Itt megálltunk, hogy mindenki kedvére gyönyörködhessen
a festői szépségű tájban. Aki először járt erre, folyamatosan fotózott, hiszen
a mi síksághoz szokott szemünk számára ez a vidék a természet különleges
csodája.
Miután megcsodáltuk a számunkra különlegesen
szép hegyvidéket, tovább utaztunk Csucsára. Megállás előtt röviden
felelevenítettük, amit iskolás éveink alatt hallottunk és tanultunk Ady
Endréről és a költő Csinszkával kötött házasságáról. Ezután megtekintettük a
Boncza-kastélyt és a park területén található nevezetességeket.
Út közben láttuk a körösfői híres kirakodó vásárt, ahol a helyi emberek által készített tárgyakat: az asszonyok varrottasait és a férfiak fafaragásait kínálja a falu apraja-nagyja.
Út közben láttuk a körösfői híres kirakodó vásárt, ahol a helyi emberek által készített tárgyakat: az asszonyok varrottasait és a férfiak fafaragásait kínálja a falu apraja-nagyja.
Innen Kolozsvárra vezetett utunk, ahol az
unitárius egyház bentlakásos intézményében szálltunk meg. Miután
elhelyezkedtünk, ebédelni mentünk egy pizzázóba, ahol mindenki kedve szerint
rendelhetett magának különböző ízesítésű pizzát. Itt már várt ránk a csoport
fogadott idegenvezetője, egy szimpatikus fiatalember.
Elindultunk
a város központjába, majd a Házsongárdi
temetőbe, amiről megtudtuk, hogy tipikusan magyar temetkezési hely. Itt az
idegenvezető elkísért bennünket azokhoz a sírokhoz, ahol általunk is ismert
személyek földi maradványai kaptak nyughelyet. Megálltunk és virágot helyeztünk
el többek között Reményik Sándor, Kós Károly, Dsida Jenő, Apáczai Csere János
és Brassai Sámuel sírjánál.
Ezután elsétáltunk a város központjába, a történelmi belvárosba, ahol megtekintettük többek között a Sárkányölő Szentgyörgy szobrot, a rekonstrukció alatt álló Farkas utcai templomot, a Babes - Bólyai Egyetem épületét, majd a Főtéren álló Mátyás király lovas szobrot, a Szent Mihály templomot és Mátyás király szülőházát.
Ezután elsétáltunk a város központjába, a történelmi belvárosba, ahol megtekintettük többek között a Sárkányölő Szentgyörgy szobrot, a rekonstrukció alatt álló Farkas utcai templomot, a Babes - Bólyai Egyetem épületét, majd a Főtéren álló Mátyás király lovas szobrot, a Szent Mihály templomot és Mátyás király szülőházát.
A nap végére elfáradtunk, de újra értékes
tudnivalókkal lettünk gazdagabbak. Vacsorát a szálláshelyen kaptunk. Este
tettünk még egy sétát a városban. Felmentünk a 405 méter magasan fekvő
Fellegvárba, hogy lássuk a kivilágított Kolozsvárt fentről is.
Ezután a társaság nagyobbik fele az idegenvezetővel együtt még ellátogatott egy szórakozóhelyre, ahol mindenki kedvére szórakozhatott. A nap végére újra értékes tudnivalókkal lettünk gazdagabbak.
Ezután a társaság nagyobbik fele az idegenvezetővel együtt még ellátogatott egy szórakozóhelyre, ahol mindenki kedvére szórakozhatott. A nap végére újra értékes tudnivalókkal lettünk gazdagabbak.
2014. április 11., péntek
Második utazás - 1. nap
2014. április 11-én indultunk
reggel hat órakor az iskola elől. Autóbusz jött értünk. Az első dolgunk az
volt, hogy bepakoltuk azokat az adományokat, amelyeket egy Torockóban működő
árvaház lakóinak szántunk. Hála a sok jóérzésű diáktársunknak és tanárainknak,
sőt az iskola dolgozóinak, sok minden összegyűlt: könyvek, DVD-k, játékok,
édesség, ruhanemű, tartós élelmiszerek és némi készpénz. Elindultunk.
A lányok padlizsánkrémet kevertek, amit később nagyon ízlésesen, paradicsom kosárban tálalva szolgáltak fel előételként a pincérek.
A főétel első fogása húsgombóccal készült csorbaleves volt. Ezután sült csirkemellet kaptunk barnamártás öntettel és rizottóval.
Vendégváró
sós sütemények is kerültek az asztalra: húsos táska, túrós pogácsa,
medvehagymával ízesített túrós pogácsa. A desszert is igazán változatos volt.
Készült: áfonyás-meggyes pite, cukros tejföllel kínált túrófánk (papanasi) és
csöröge.
A menüsort a vendéglátó
nagyváradi pincér tanulók szolgálták fel nagyon kedvesen, készségesen.
Amíg a
szakács és a cukrász tanulók a konyhán dolgoztak, a pincér tanulók a
díszterítés kellékeivel, az ízléses terítés apró fogásaival ismerkedtek.
Ötleteket adtak egymásnak. A cél az volt, hogy minél színesebb, ízlésesebb
legyen egy-egy asztal.
A finom
és bőséges ebéd után városnézés volt a program, amelyre a helyi diákok
készültek rövid ismertetőkkel. A programot megzavarta, hogy elkezdett esni az
eső. A csoport többsége megfogadta a szervezők tanácsát, és hozott magával
esőköpenyt vagy esernyőt, így eszünkbe sem jutott, hogy mellőzzük a programot.
Megtekintettük a belváros legszebb nevezetességeit. Láttuk többek között a
római katolikus székesegyházat, a Püspöki Palotát, végigsétáltunk a
kanonoksoron, végighaladtunk a Fekete Sas Palota belső udvarában, sétáltunk a
Petőfi parkban, láttuk az EMKE kávézót, ahol Ady Endre megismerkedett Lédával,
és elsétáltunk a várhoz, ahol a rekonstrukciós munkálatok még néhány évig
eltartanak.
Séta közben az idő is jobbra fordult, sőt, mire végigjártuk a
nevezetességeket, a nap is kisütött.
A következő programhoz
előállt a buszunk, mert indultunk Félix fürdőre, ami Váradtól időben kb. 30
percre található. A fürdő parkjában sétálva megcsodáltuk a gyönyörű tavi
tündérrózsákat. Ez mindenkinek nagyon tetszett. Többen közülünk most látták ezt
a nagyon szép növényt először.
Az út végén fáradtan indultunk haza, ahol már
finom vacsora várt bennünket. Ismét helyi specialitás volt, az ún. „mici”
tavaszi salátával és mustárral. Nagyon ízletes volt. Este a kevésbé fáradt
lányok és fiúk együtt
buliztak a nagyváradi diákokkal.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)